Kárpáti hegyi tavak segíthetnek a klímaváltozás megértésében?

Erdély déli határán a Kárpátok vonulatai helyenként 2500 méter magasságig emelkednek, köztük gyönyörű hegyi tavak, tengerszemek bújnak meg. A néhány, vagy néhány tíz méter kristálytiszta víz alján ugyanennyi iszap őrzi e tavak tíz-húszezer éves múltját. Éppúgy működtethetők, mint egy könyvtár, amely visszarepít minket a múltba és nemcsak az egykori élővilág színességét mutatja meg számunkra, hanem rengeteget elárul arról is, milyen klíma uralkodott egykoron és hogyan változott – akkor még emberi tevékenység hiányában.

Az iszapból hengeres mintákat vesznek, megállapítják az egyes rétegek korát, és nagyon fura élőlények maradványait számolják meg.

A tóba hullott anyagból, a tóban és környékén elő állat- és növénymaradványokból évente centiméternyi iszap keletkezik, ami – ahogy később további, újabb rétegek rakódnak rá – összetömörödik, az iszap alján egy centiméterben már több évtizednyi maradvány sűrűsödik össze. Múltunk e fura örökségét elemzi az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének kutatócsoportja, benne több érdeklő hallgatóval, Magyari Enikő tanszékvezető irányítása mellett.

Dr. Magyari Enikő (fotó)

Virágport, árvaszúnyogok és kovamoszatok darabjait keresik az egyes korok mintáiban. De miért pont ezeket? Mert jól megőrződő és jellegzetes maradványokat produkálnak: az árvaszúnyog lárváinak például a feje marad meg, egyfajta félig megkövült állapotban. Megszámolhatóan és fajtánként megkülönböztethetően.

A kutatás kulcspontja 

Melyik árvaszúnyog – vagy kovamoszat – alfaj milyen gyakorisággal élt a tó környékén az egyes korokban? Mi volt az arány 5000 éve, amikor a mainál is melegebb klíma uralkodott? Mennyi volt belőlük a köztes, hidegebb időszakban? Ezeket az eredményeket pedig a mai klímával összevetve lehet értelmezni.

Ma nagyon gyorsan változik a vizsgált fajok összetétele.

Ilyen gyors klímaváltozáshoz a kutatás szerint egészen a jégkorszak végi nagy felolvadás idejéig kell visszamenni – magyarázza Magyari Enikő tanszékvezető.

Magyari Enikő kutatócsoportja mintavétel közben

A fajösszetétel és annak változási sebessége a döntő

Ha egy felmelegedési periódusban a hideget kedvelő árvaszúnyogok száma lassan csökken, a melegkedvelő fajok pedig egyenletesen átveszik a helyüket, szinte észre sem vesszük: ugyanannyi röpköd a tó környékén, legfeljebb egy alig megkülönböztethető másik faj veszi át az uralmat.

Magyari tanárnő eredményei szerint: az utóbbi tízezer évben többször, így bizony ma is

a klímaváltozás sokszor hirtelen, drasztikus csökkenést okoz a vizsgált fajok egyedszámában.

Ha a klíma gyorsan változik, akkor előfordul, hogy a fajok sokszínűsége hirtelen visszaesik, mondhatjuk azt is, hogy az ökoszisztéma összeomlik, és az új éghajlathoz jobban alkalmazkodó faj csak pár évtized után „lakja be” a tavat.

Magyari Enikő, őskörnyezetkutató nyerte a Magyar Felfedező Nagydíjat 2017-ben (fotó: Földgömb)

Földünk is egyfajta hatalmas „kárpáti tó”

Ezen a ponton lehetetlen nem arra gondolni, hogy Földünk is egyfajta hatalmas „kárpáti tó”, és mi, emberek is úgy reagálhatunk a klíma gyors változására, mint apró élőlény-társaink a Fogaras hegyeiben. Ezek a tavi mikrokozmoszok, ha csak az elmúlt évtizedek változásait tekintjük, arra figyelmeztetnek, hogy a változás mértéke felgyorsult, olyan élőlényközösségek váltották egymást az elmúlt 30 évben melyek előtte 10 ezer évig nem voltak jelen. Ezek a változások pedig nehezen köthetők máshoz, mint az emberi tevékenységhez.  

Ha az emberiséget tekintjük, akkor a tanulság az, hogy

nem tudhatjuk pontosan, mikor következik be ez az összeomlás, de várható, és ebből nagy eséllyel az emberi faj sem tud kimaradni. 

A biológiai rendszerek viselkedése azt üzeni nekünk, hogy e rendszereknek van egy tűrési képességük, és ha ezt túllépjük, hirtelen összeomlás következik be. Ebből a rendszer már egy másik állapotban épül újjá, és ez bizony sok faj lokális kihaláshoz vezet.

Terepgyakorlat hallgatókkal

Az ELTE Természettudományi Karán nagyon fontos, hogy oktatóink és diákjaink egy csapatban, szó szerinti „egyetemes” egységben dolgoznak az ehhez hasonló kérdések megoldásán. Nyaranta a lelkes, és persze a magashegyi túrázástól nem idegenkedő hallgatók csatlakoznak Magyari tanárnőhöz, hogy felmásszanak a Kárpátok tavaihoz, gumicsónakot fújjanak fel és arról vegyenek iszapmintákat, amelyeket ősszel és télen laboratóriumban dolgoznak fel.

Így nyerik el azt a szintetizáló képességet, amelyet a munkaadók leginkább keresnek végzett földrajzos hallgatóinkban.

Az érdeklődő diákok legközelebb az ELTE TTK 2020. január 17-i Nyílt Napján találkozhatnak Magyari Enikővel, feltehetik kérdéseiket nemcsak erről a kutatásról, de a kar képzéseiről is.

Borítókép: Magyari Enikő