Lovász László az ELTE díszdoktora

Az idei Pázmány-napon ünnepélyes keretek között átadásra kerültek „doctor et professor honoris causa” címek. Az egyetem olyan nagy hatású tudósoknak adományozza a díszdoktori címet, akik rendszerint több évtizedes, gyümölcsöző kapcsolatban állnak az ELTE-vel.

A Természettudományi Kar javaslatára Lovász László a diszkrét matematika és a számítógép-tudomány világhírű kutatója. Megtisztelőnek érzi – mondta –, hogy kitünteti az egyetem, amelyik jelen korunk annyi, világszinten elismert tudósát nevelte ki. A matematika szeretetére és a matematikatanítás technikájára az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanította annak idején, és az itt szerzett tudással a világ minden részén meg tudta állni a helyét, ami erőt adott neki. Az egyetemen nem volt mindig harmonikus a légkör, az utóbbi évtizedekben azonban a megosztottságot sikerült leküzdeni – fejezte ki örömét az ELTE professzora. 

Lovász László a Pázmány-napon.

 Lovász László 1977-ben lett a matematikai tudományok doktora, akadémikussá 31 évesen 1979-ben, az MTA rendes tagjává 1985-ben választották. 1975-ig tudományos főmunkatársként dolgozott az ELTE Geometria Tanszékén, majd Szegeden vezette a Geometria Tanszéket. 1982-ben újra az ELTE TTK-n tanít, 1983-ban az ELTE Számítógéptudományi Tanszék vezetője lett. 1984–től tanított a Bonni, a Princeton, majd a Yale egyetemeken, 1999-től a Microsoft kutatója volt. Amerikából 2006-ban tért haza, 2007 és 2011 között vezette az ELTE Matematikai Intézetét. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Számos díjat kapott, köztük a Wolf-díjat, a Knuth-díjat, a Gödel-díjat, a Kiotó-díjat és 2021-ben a matematika Nobel-díjaként is számon tartott Abel-díjat. A hazai szakmai-tudományos kitüntetések közül a Corvin-láncot, a Bolyai-díjat, a Széchenyi-nagydíjat és 2021-ben a Szent István-rendet is átvehette. 

Lovász László a díszdoktori előadását május 11-én az Eötvös Napon tartotta meg a Természettudományi Karon. Az előadás ITT visszanézhető. Beszámolónkat az Eötvös Napról ITT olvashatja el. 

INTERJÚ LOVÁSZ LÁSZLÓVAL

A Pázmány-napi szakmai előadást minden évben az egyetem egyik kiemelkedő eredményeket elért professzora tartja saját kutatási területéről. Az 1991-ben indult sorozat idei előadója Weiszburg Tamás, a Természettudományi Kar habilitált egyetemi docense volt. Az Ásványtani Tanszék, az ELTE Természetrajzi Múzeum és az ELTE Geológus Kert korábbi vezetője Universitas: a kultúra folytonossága az ásványtan példáján címmel tartotta meg előadását.

A témának különleges aktualitást ad, hogy az ELTE a következő tanévben ünnepli az ásványtan szervezett oktatásának 250., az önálló Ásványtani Tanszék megalapításának 175. évfordulóját. Az Egyetem 1774 óta folyamatosan működteti Ásványtárát, ahol az összegyűlt példányok egyedülálló lenyomatai a tudomány és a körülötte kialakult kultúra negyed évezredes történetének.

Weiszburg Tamás a Pázmány-napon.

Mint Weiszburg Tamás elmondta, az „ásvány” szó egyike a Tihanyi Apátság 11. századi alapítólevelében szereplő 58 magyar szónak, mai tudományos jelentését azonban csak a 18. század második felében kapta. A tudományágat egyetemünkön kezdetben az Orvosi Karon tanították, és bár az orvosok és gyógyszerészek még a 20. században is szigorlatoztak belőle, a 19. század közepétől a természetrajz szakos tanárok képzése mellett földtudományi és ipari alkalmazásai kerültek a figyelem erőterébe.

A szilárdtestfizikával és -kémiával határos, a nagyműszeres anyagvizsgálatoktól immár elválaszthatatlan tudomány  a 21. századra ismét változtatta hatásterületét. Az ásványtani gondolkodás a különleges tulajdonságú, új anyagokat tervező anyagtudomány, valamint az ökológiai fenntarthatóság, a klímaváltozás, a szilárd hulladékok csökkentése szempontjából meghatározó környezettudomány keretében segíti ma a fejlődést, emellett a régészeti és művészettörténeti tárgyak leírásában is megkerülhetetlen.

Weiszburg Tamás Jubileumi Ezüst Emlékérem kitüntetést kapott.

„Az ásványtan több évszázados egyedi kultúra, gondolkodásmód és tapasztalat, amely a milliméter milliomod részétől a sokszáz kilométeres méretekig képes választ adni az emberiség aktuális problémáinak sokaságára. Az Universitas szelleme, kerete nélkül e sokoldalúság nem juthatott volna sikerre” – zárta előadását Weiszburg Tamás.

Az előadás prelegálóját a hagyományoknak megfelelően az egyetem Jubileumi Ezüst Emlékéremmel tüntette ki.

Az ELTE többi díszdoktoráról és az esemény további részleteiről itt tájékozódhat: elte.hu