A hét műtárgya: Sokolowia buchsii
Az osztrigafélék a triász időszak elején, 252-251 millió évvel ezelőtt jelentek meg. Első ismert képviselőik kisméretűek és vékony héjúak voltak, amelyek egyik (= bal) teknőjükkel ammoniteszek vázára rögzülve éltek. A bal teknővel valamely nagyobb szilárd tárgyra történő, az állat növekedése során mindvégig tartó cementáció máig az osztrigafélék jellemző életmódja maradt. A törzsfejlődés során azonban több ízben is kialakultak olyan formák, amelyek csak az egyedfejlődés korai szakaszában, a lárva megtelepedéséhez és azt követően rövid ideig igényelték a szilárd aljzatot. A kellő méret elérése után a domború és másiknál jóval vastagabb bal teknőjük súlya biztosította a védelmet a felborulás ellen, ami az önmagától a megfelelő helyzetbe visszaállni képtelen állat számára a pusztulást jelentette.
A Sokolowia buchsii faj első tudományos leírása a XIX. század közepén, Közép-Ázsiában előkerült példányok alapján történt meg. A „Gryphit” ábrája és jellemzése azonban már megtalálható Johann Ehrenreich Fichtel (1732-1795), az „erdélyi geológia atyja” 1780-ban megjelent művében is, aki megjegyzi, hogy a kőzetrétegekből gyakran kimálló, feltűnő fosszíliát a helybeliek a hasonlóság miatt csikókörömnek nevezik. Az egymástól több ezer kilométernyi távolságra lévő lelőhelyeit figyelembe véve elgondolkodtató, hogy az Erdélyi-medencétől (jelenleg) néhány száz kilométerre fekvő Dunántúli-középhegység nagyon változatos és 150 éve intenzíven vizsgált eocén ősmaradvány-együtteséből ez a jellegzetes alak hiányzik.
A Hét Műtárgyaiként korábban a telepes korallt, a Pallasit meteoritot és a Diána-majmot mutattuk be.