A hét műtárgya: töviskorona tengericsillag

Az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Paleontológiai Kiállításának egyik becses régi darabja a töviskorona tengericsillag (Acanthaster planci). Nevét hosszú, erős tüskékkel borított karjairól kapta, amelyek Krisztus szenvedéstörténetében a tövises gallyakból font koszorúra emlékeztetnek.

A töviskorona az indopacifikus térség egészén megtalálható, főként korallzátonyok lakója. Egyike a legnagyobb tengericsillag fajoknak, akár a 35 cm-s átmérőt is elérheti. Karjainak száma változó, 15 és 21 között lehet, tehát a kifejlett állatra annyi más társával ellentétben nem jellemző az ál-ötsugaras szimmetria. Színe sötétlila vagy vörösesbarna, néha világosabb. Az élő állat veszedelmes, mérgező tüskéi a tér minden irányába meredeznek, a preparátumon azonban már ellapult a test, ahogy a testfolyadék nagy része elhagyta az állat testét. Így a karok is lapítottak a tüskékkel egyetemben.

A töviskorona falánk ragadozó, amely kimondottan kőkorall telepek polipjainak fogyasztására specializálódott. A lapos vagy ágas-bogas koralltelepeket képes leginkább kiaknázni, a gömbölyded korallok, mint a különféle agykorallok, nagyobb biztonságban vannak tőle. Minden irányba kinyúló karjai mentén alul vékony, testfolyadékkal töltött csövecskéket, úgynevezett ambulakrális lábakat tud kiölteni, amelyek vége tapadókorong módjára a felülethez rögzül. Szájnyílása a test központi részén, alul található. Táplálkozáskor a koralltelep felületére kifordítja gyomrát és az alatta levő korallpolipokra bocsájtja emésztőnedveit, majd az előemésztett táplálékot felszívja. Nyomát a kőkorall telepen kifehéredő foltok, a puszta mészváz látványa jelzi.

Nagy mérete okán maga is nagyobb állatok tápláléka. Egyes halak mellett a tritonkürt csigák azok, amelyek nem vetik meg ezt a szúrós falatot, amelyet reszelőnyelvükkel aprólékosan feldarabolnak fogyasztás során. A tritonkürt csigák azonban jelentősen visszaszorultak élőhelyükön főként az ember gyűjtőtevékenysége miatt. A töviskorona a predátor-préda egyensúly erős bolygatása miatt számos földrajzi területen túlszaporodott és a korallzátonyok megóvása érdekében helyenként célzottan próbálják állományát visszaszorítani.

A kiállított példány a Margó Tivadar által felvirágoztatott régi gyűjteményben is jelen volt, tehát több mint 120 esztendeje csodálhatják Egyetemünk polgárai.

A Hét Műtárgyai sorozatban korábban a Sokolowia buchsii kagylót, a telepes korallt, a Pallasit meteoritot és a Diána-majmot mutattuk be.