„A kutatás alapvázát az okfejtés, a mérés és a számolás fonalaiból szőtt álmok képezik."
(Szent-Györgyi Albert)

• Winterl Jakab (1739–1809) 1769-től a nagyszombati egyetem, majd a budai (1777) illetve a pesti (1784) egyetem orvoskarának kémia és botanika professzora. 1780-ban az egyetemünk rektora. A botanikus kert létrehozója. Ő indította el a kémiai oktatást és kutatást hazánkban. Az első magyarországi természettudományi társulat elnök alapító elnöke. Kora elismert tudósa, fő műve: az 1800-ban kiadott “Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni” – “Felkészülés a 19. század kémiájához”. H. C. Ørsted (1777–1851) dán fizikus és vegyész így jellemzi: “azok közé a kevesek közé tartozik, akik nyílt szemmel a természetnek mindazokat a jelenségeit, amellyel találkozik, megvizsgálja, s azokat követi, míg azokat meg nem érti." Tanítványa, majd munkatársa volt Kitaibel Pál (1757–1817) botanikus, geológus, kémikus.
• Jedlik Ányos (1800–1895) 1848-tól 1878-ig a fizika professzora kiváló kísérletező és feltaláló (elektromotor, dinamóelv, optikai rács készítése stb.) volt. Mivel eredményeit sajnos nem tette közzé, a világ azok prioritását nem ismeri el.
• A pesti orvoskaron tanult 1839 és 1841 között Semmelweis Ignác (1818–1865), az „anyák megmentője”, majd 1855-től az egyetem az elméleti- és gyakorlati szülészet tanára.
• Than Károly (1834–1908) 1860-tól az egyetem kémiaprofesszora. Évtizedekig az egyetlen kémiaprofesszor az országban. Számos tanítványa lett, általában további németországi kutatómunka után, kíváló tudós (Lengyel Béla, Ilosvay Lajos, Eötvös Loránd, Buchböck Gusztáv, Winkler Lajos, Fabinyi Rudolf, Liebermann Leó, Zemplén Géza). A karbonil-szulfid (COS) előállításáért és tulajdonságainak meghatározásáért meg kapta a Lieben-díjat 1867-ben. Bebizonyította, hogy az ammónium-klorid gőzében az ammónia és a hidrogén-klorid egymás mellett lehet jelen vegyületlen állapotban. A Than-féle „ionegyenérték” korát megelőzte, és hasznos felismerésnek bizonyult, ma is így adjuk meg a vizek összetételét.
• Eötvös Loránd (1848–1919) Egyetemünk névadója, aki a gravitációs tér változásának mérésére alkalmas torziós inga megalkotásával vált világhírűvé. Nevét őrzi a felületi feszültség hőmérsékletfüggésére vonatkozó törvény is. Egyetemünkön kezdett el természettudományokkal foglalkozni, majd külföldi tanulmányai után közel fél évszázadon keresztül Egyetemünk tanára. Oktatás- és tudománypolitikai írásai a mának szóló üzeneteket hordoznak. Álljon itt két megállapítása a sok közül, amelyekben az egyetemek támogatásáról szól illetve a nemzetközi versenyben való részvételre buzdít: „A tudománynak…szükségletét nem szabad a takarékos államháztartásnak rendes mértéke szerint kiszabni” és „hogy szakszerű tudományos munkásságunk eredményeihez hozzáférhessen a világ, azoknak idegen nyelvű közlése nélkül alig érhetnők el.”
• Bugarszky István (1868–1941) az endoterm galvánelemek felfedezője, amivel az első kísérleti bizonyítékot szolgáltatta a kémiai affinitás korszerű elméletéhez.
• Szily Pál (1878–1945) itt volt hallgató, majd tanársegéd. A mesterséges pufferoldatok feltalálójaként tartja számon a tudománytörténet.
• Hevesy György (1885–1966) egyetemünkön kezdte tanulmányait, majd külföldön folytatta. Nagyon jó viszonyban maradt tanárával, Buchböck Gusztávval (1869–1935), akit nagy tudású és kedves embernek ír le. Sokat utazott, de dolgozott és voltak tanítványai (pl. Róna Erzsébet, aki később Oak Ridge-ben dolgozott, és a Manhattan-projektben a polónium előállítása volt a feladata) Budapesten is. 1918 őszétől rövid ideig egyetemi tanár egyetemünkön, de a további ragyogó eredményeit külföldön érte el. Már a hafnium felfedezéséért is Nobel-díjra terjesztették fel, de végül a radioaktív nyomjelzés módszerének kidolgozásáért kapta meg a díjat 1943-ban még magyar állampolgárként. Hevesy így tudatta barátjával, F. Paneth-tel a hafnium felfedezését 1923. január 4-én: „Elcsíptük a 72-es elemet. Te vagy az első, akinek elmondom. Egy norvég cirkóniumásványban találtuk meg nemrégiben, de most már teljesen biztos, röntgenspektroszkóppal igazoltuk.”
• Polányi Mihály (1891–1976) orvosként végzett, majd világhírű fizikokémikus lett német és angol egyetemek professzoraként. Filozófusként is világhírnevet szerzett. Fia, John Polányi az apja által kezdeményezett reakciókinetikai kutatásokért kapott kémiai Nobel-díjat 1986-ban. Wigner Jenő (Nobel-díj 1963) is az ő doktorandusza volt.
• Szent-Györgyi Albert (1893–1986) 1911-től az Orvostudományi Kar hallgatója, 1917-ben szerzett diplomát. 1937-ben orvosi Nobel-díjat kapott felfedezéseiért a biológiai égésfolyamatok területén utalva a C-vitaminra és a fumársav katalízisre. A kutatásról ezt vallotta: „A kutatás alapvázát az okfejtés, a mérés és a számolás fonalaiból szőtt álmok képezik.”
• Békésy György (1899–1972) orvosi Nobel-díj 1961 a belső fülben található csiga nevű szerv (latinul cochlea) ingerelésének fizikai mechanizmusának feltárásáért, 1923-ban doktorált egyetemünkön Tangl Károlynál fizikából.
• Neumann János (1903–1957) a 20. század kiemelkedő matematikusa, a számítógép elvének megalapozója 1926-ban doktorált az egyetemünkön. Ő így írt a természettudományok és a matematika kapcsolatáról: „Tagadhatatlan, hogy a matematika legjobb gondolatai a természettudományokból erednek”
• Turán Pál (1910–1976) 1933-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát a budapesti egyetemen. 1935-ben doktorált Fejér Lipótnál. 1949-től haláláig az ELTE professzora. Széles körű volt számelméleti munkássága; foglalkozott egész számok sorozatainak additív tulajdonságaival, additív függvények értékeinek és a számtani haladványokban előforduló prímek eloszlásával, hatványösszegekkel, a zéta- és L-függvény zérushelyeivel.
• Kossuth Lajos ügyvédi oklevelét 1823. szeptember 26-án kapta meg egyetemünkön. Érdemes idéznünk, hogy bár nem szakmája, csak kedvtelése volt a természettudományokban való elmélyedés, így írt: „Én szerencsémnek tartom, hogy magamat azok közé számíthatom, kik nemcsak ezt felfogják, hanem egyszersmind be-be pillantva a természet Szent írásába, és számot adva maguknak ama viszony megtörhetlen törvényei felől, mely a nemzetek sorsa, s a természet erőinek felismerése s felhasználása közt fennáll: meg vannak győződve, hogy minden mozzanatok közt, melyek egy Nemzet szellemi felemelkedésére s közmívelődésére közre hathatnak, a természettudományok mívelése az, a mely korunkban, a mint legnélkülkülözhetlenebb, s a létért küzdés nagy versenyterén az önfeltartásra leghatályosabb: úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is." Kossuth Lajos levele a Természettudományi Társulathoz Torinoból 1876-ban.

Az összeállítást Inzelt György, az ELTE TTK Kémiai Intézet professzora készítette.

A kezdőképen Hevesy György, a Kémiai Doktori Iskola névadója látható.