Magyarország legidősebb, folyamatosan működő egyeteme az Eötvös Loránd Tudományegyetem. Az 1635-ben Nagyszombatban alapított intézmény 1777-ig a jezsuita rend kezelésében volt, majd Mária Terézia intézkedéseinek köszönhetően az uralkodó fennhatósága alá került és Budára költözött, később székhelyét Pestre tette át. Az egyetem természettudományokkal kezdettől fogva foglalkozott, e területek oktatása és kutatása a Bölcsésztudományi Kar keretében történt. Az idők során a régi tanszékek differenciálódtak, mellettük újak alakultak, egyre komolyabb alapot teremtve a mai hazai természettudományos képzéshez.

Eötvös József miniszter 1868-ban kezdte meg egy korszerű természettudományos képzési központ kiépítését Pest-Budán. Az akkoriban beépülő kiskörút melletti területen, a mai Trefort-kertben az első épület a Pesti Tudományegyetem kémiai intézete számára készült el. A tervezésben Than Károly is részt vett, a legjobb európai egyetemi kémiai intézeteket vették alapul hozzá. Mivel ekkor még az egyetem nem rendelkezett önálló épülettel a fizikaoktatás számára, kezdetben Eötvös Loránd is ebben az épületben tartotta meg előadásait. 

Az egyetem szervezeti felépítése csaknem 200 éven át változatlan volt: 1949-ig Állam- és Jogtudományi, Bölcsészettudományi, Hittudományi és Orvostudományi Karral működött. A természettudományok intenzívebb fejlesztése érdekében a Bölcsésztudományi Kar 22 tanszékéből és intézetéből, valamint a Füvészkertből, a Fizikai-Kémiai és Embertani Intézetekből 1949. május 16-i hatállyal létrehozták az önálló Természettudományi Kart. 1953-ban a Természettudományi Kar kettévált, létrejött a Matematikai-Fizikai-Kémiai Kar, valamint az Élet- és Földtudományi Kar. A két Kar 1957-ben újra egyesült. A Természettudományi Kar 2001-ben két új épületben nyert végleges elhelyezést Lágymányoson, a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közötti Duna-parton.

A Kar mindmáig az ország legnagyobb olyan intézménye, ahol a természettudományok mindegyikét a legmagasabb szinten képviselik. Képzésein az évszázadok során számos világszinten elismert tudós szerzett szaktudást vagy tanított: ittt tanult például a Nobel-díjas Lénárd Fülöp, Hevesy György, Szentgyörgyi Albert és Krausz Ferenc, és itt oktatott mások mellett Békésy György, Eötvös Loránd, Fejér Lipót, Hajós György, Jedlik Ányos, Kitaibel Pál, Lóczy Lajos, Ortvay Rudolf, Rényi Alfréd, Szádeczky-Kardoss Elemér, Száva-Kováts József, Török Aurél, Turán Pál, Winkler Lajos. A kar munkatársai között jelenleg is számos Széchenyi-díjas vagy más jelentős tudományos kitüntetéssel rendelkező professzor található, köztük a Wolf-, Kyoto- és Abel-díjas Lovász László. 

Az Egyetem évszázados hagyománya, hogy a vele szoros kapcsolatban álló kiváló hazai és külföldi tudósokat legmagasabb kitüntetésével, tiszteletbeli doktori címmel ruházza fel. Büszkeséggel említjük meg a külföldiek közül a múlt században felavatott Robert Bunsen heidelbergi és Lord Kelvin glasgow-i professzort, vagy a közelebbi múltból Heisenberg Nobel-díjas fizikust, Andrej Kolmogorov orosz matematikust vagy Rainer Weiss szintén Nobel-díjas amerikai asztrofizikust, a magyarok közül pedig Erdős Pált, Than Károlyt vagy a 2022-ben kitüntetett Karikó Katalint. 

A Kar dékánjai

• Dr. Kacskovics Imre (2019-jelenleg is)

• Dr. Sziklai Péter (2018-2019)
• Dr. Surján Péter (2012-2018)
• Dr. Michaletzky György (2005-2012)
• Dr. Láng Ferenc (2001-2005)
• Dr. Benczúr András (1997-2001)
• Dr. Kiss Ádám (1990-1997)
• Dr. Klinghammer István (1989-1990)
• Dr. Medzihradszky Kálmán (1983-1989)
• Dr. Kubovics Imre (1977-1983)
• Dr. Kátai Imre (1970-1977)
• Dr. Egyed László (1966-1967, 1968-1970)
• Dr. Sztrókay Kálmán (1967-1968)
• Dr. Nagy Károly (1961-1966)
• Dr. Lengyel Sándor (1958-1961)
• Dr. Mödlinger Gusztáv (1953-1958)
• Dr. Fuchs László (1954-1956)
• Dr. Kárteszi Ferenc (1951-1954)
• Dr. Erdey-Grúz Tibor (1950-51)
• Dr. Hajós György (1950-1951)
• Dr. Buzágh Aladár (1949-1950)

Az Egyetem történetéről bővebben itt olvashat;  Dr. Horváth Antal gyémántdiplomás pedagógus Apro(po)ságok 1945–2015 című írásában az ELTE TTK (1951–1955) időszakának történetét öleli fel, kitekintéssel a korábbi és a későbbi korokra; az ELTE TTK 2010-es Évkönyve ablakot nyit az újabb időkre.