A hét műtárgya: egy tízlábú rák maradványa
A tízlábú rákok (Decapoda) a sekélytengerekben élnek a legnagyobb változatosságban, és különösképpen az árapályövben gyakoriak. Maradványaik azonban nem tartoznak a közönséges fosszíliák közé, mert törékeny vázaik többnyire szétesnek és darabokra is törnek a vízmozgás következtében. Nagyobb eséllyel őrződnek meg védett, nyugodt vizű helyeken, például koralltelepek üregeiben, vagy ha gyorsan temetődnek be.
A sekélytengeri eredetű üledékes kőzetek elterjedtek a Budai-hegységben. Közülük a legnagyobb területen az eocén korú, azaz
mintegy 40 millió évvel ezelőtt lerakódott mészkő bukkan felszínre,
amelyet a benne kőzetalkotó mennyiségben előforduló ősmaradványok – likacsoshéjúak, azaz foraminiferák – után nummuliteszes (a régebbi munkákban nummulinás) és orthophragminás vagy discocyclinás mészkőnek is neveznek. Mivel alkalmas építőkőnek, a Szép-völgyben például kőbányák sorában fejtették. Van egy, a többitől elszigetelt kibukkanása is, a Városmajor fölött emelkedő és természetvédelmi oltalom alatt álló Kis-Sváb-hegyen, amely ősmaradványokban való gazdagságával is eltér a többi előfordulástól.
A hegyen a 19. században az eocén mészkőben több kisebb és egy nagyobb kőbányát nyitottak. Az utóbbiból, amely a hegy északi oldalán található, egyedülállóan változatos fosszília-együttes került elő. A leginkább szembetűnő a tízlábú rákok gyakorisága és sokfélesége: Lőrenthey Imre (1867-1917), a budapesti Őslénytani Tanszék korán elhunyt professzora több tucat fajt írt le innen.
A kis-svábhegyi kőbányákat, amelyek a szép ásványokban, elsősorban kalcitban és baritban való gazdagságukkal is híressé váltak, mintegy 100 éve már nem művelik és többüket – legalább is részben – törmelékkel töltötték fel. Ennek következtében sajnos a nagy északi kőfejtő kövületekben gazdag rétegei sem láthatók már.
A példány hátpáncéljának a szélessége mintegy 6 cm, maga a vázanyag azonban kioldódott és üreg jelzi a helyét.
Különleges hétvégi nyitvatartás: 2022. május 14-én és június 11-én (szombaton) 15 és 19 óra között.
A példány megtekinthető az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Paleontológiai Kiállításában.
A Hét Műtárgyai sorozatban korábban a csaroitot, a cinnabaritot, a Sokolowia buchsii kagylót, a telepes korallt, a Pallasit meteoritot, a Diána-majmot, egy különleges koponyát és a töviskorona tengericsillagot mutattuk be.