A hét műtárgya: óriáskagyló

Az óriáskagyló (Tridacna), amely az indo-pacifikus térség meleg tengereinek korallzátonyain él, méretének köszönhetően a „legek” közé tartozik, mivel teknője az egy méteres nagyságot is elérheti. Életmódja is eltér a kagylók körében általánostól: az utóbbiak többsége ugyanis a kopoltyúk segítségével a vízben lebegő szerves anyagot szűri ki. Jóval kevesebb közülük megeszi az üledéket és az abban lévő szerves anyagot hasznosítja, még kevesebb pedig ragadozóként kisebb lényekkel táplálkozik. A kagylók néhány csoportja azonban a törzsfejlődés során más életmódra tért át. Egy részük baktériumoknak ad otthont és kiszakadva a fotoszintézisre alapuló táplálékláncból a tengerekben fakadó források vizében oldott anyagokra alapuló kemoszintetizáló közösségek részét képezi. 

Az óriáskagyló néhány más társával együtt a belső szerveit körülvevő köpenyben algáknak ad otthont.

Ezek megóvják az ibolyántúli sugárzás káros hatásaitól és fotoszintézis útján tápanyagokat hoznak létre. A felnőtt óriáskagyló táplálékának túlnyomó részét vagy annak egészét belőlük nyeri, és csak kis hányadát a vízben lebegő szerves anyag kiszűréséből.

A 9 centiméteres példány megtekinthető az ELTE Természetrajzi Múzeum Biológiai és Paleontológiai Kiállításában.

A Hét Műtárgyai sorozatban korábban egy cementréz patkó lenyomatot, egy tízlábú rák maradványát, a csaroitot, a cinnabaritot, a Sokolowia buchsii kagylót, a telepes korallt, a Pallasit meteoritot, a Diána-majmot, egy különleges koponyát és a töviskorona tengericsillagot mutattuk be.