Városklimatológiai kutatásaim során leginkább a városokban megjelenő hőtöbblet, azaz a városi hősziget jellegzetességeit vizsgálom. A városi hősziget a városi klíma egyik jellegzetes megjelenési formája: a mesterséges felszínborítottság, a zöldfelületek és vízfelszínek csekély aránya, valamint az antropogén hőkibocsátás miatt módosul a városok energiamérlege, ami általában hőtöbbletet okoz. A városi hősziget megfigyeléséhez elsősorban műholdas felszínhőmérsékleti adatokat használok, amivel a felszíni városi hősziget detektálható. Emellett vizsgálom a különféle felszínanyagoknak, a beépítettségnek és a zöldfelületeknek a városok hőmérsékletére gyakorolt hatását is. E kutatások célja ajánlások megfogalmazása a várostervezéssel foglalkozó szakemberek és a döntéshozók számára, melyek segítségével hatékonyan csökkenthetők a városi hősziget káros hatásai, illetve amik hozzájárulhatnak a hatékony éghajlati alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához. 

A klímaváltozás egyik várható következménye a szélsőséges időjárási helyzetek számának és gyakoriságának növekedése. Magyarországon a hidegbetörések, hőhullámok, aszállyal és nagy csapadékkal járó események általában jellegzetes nagyskálájú légköri cirkulációs mintázatokhoz köthetők. Kutatásunkban az időjárási szélsőségeket elősorban az azokat okozó légköri képződmények szempontjából vizsgáljuk: célunk e helyzetek komplex szinoptikus-klimatológiai elemzése, és annak vizsgálata, hogy a múlt század eleje óta milyen változások következtek be ezen események intenzitásában és gyakoriságában, valamint a szélsőségeket okozó légköri képződmények karakterisztikáiban. Vizsgáljuk a szélsőségeket okozó cirkulációs mintázatok havi és szezonális előrejelezhetőségét is, különös tekintettel a Kárpát-medence térségére vonatkozó előrejelzések alkalmazhatóságára.