Aprók, nyolclábúak, vérrel táplálkoznak, és még mindig rengeteg tévhit övezi őket. A Science Podcastban elmerülünk a kullancsok meglepő világában, a terepi gyűjtéstől és a laboratóriumi vizsgálatoktól a Hyalomma kullancsokig és a Kullancsfigyelő programig.
Már attól vakarózni kezdünk, ha kullancsokról beszélünk? A jelenség nem ismeretlen a kutatók számára. Új podcast adásunkban Dr. Papp Eszter fizikus közreműködésével azonban a borzongáson túl azt is megmutatjuk, mennyire összetett és izgalmas kutatási terület a kullancsok világa. Vendégeink Németh Nóra, az ELTE biológushallgatója és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének munkatársa, valamint Köves Domonkos, az ELTE biológus doktorandusza és az intézet munkatársa. Mindketten olyan kutatásokban vesznek részt, amelyekben a terepi mintagyűjtéstől a laboratóriumi vizsgálatokig követhetik a kullancsokat.
A beszélgetésből az is kiderül, hogyan néz ki egy kullancskutató terepi munkája. Az egyik bevett módszer a „zászlózás”: a kutatók világos anyagot húznak végig a növényzeten, ezzel imitálva egy arra haladó gazda mozgását. A kapaszkodó kullancsokat így összegyűjthetik, majd a laboratóriumban tovább vizsgálhatják.
A kutatók egyebek mellett arra kíváncsiak, hogy egy adott helyen mennyi kullancs fordul elő, milyen fejlődési stádiumban vannak, és milyen kórokozók mutathatók ki bennük.
Hogyan kell helyesen eltávolítani a kullancsot?
Az adásban több gyakori tévhit is előkerül. A szakértők szerint a kullancsot nem kell csavargatni, különböző szerekkel bekenni vagy speciális eszköz beszerzésére várni. Minél közelebb kell megfogni a bőrhöz, majd határozott mozdulattal kihúzni.
A megelőzés egyik legegyszerűbb eleme pedig az, hogy természetben töltött idő után alaposan átnézzük a testünket. A világos ruházat és a megfelelő öltözködés is megkönnyítheti a kullancsok észrevételét.
A „futó kullancsok” is megjelenhetnek
A beszélgetés egyik legizgalmasabb témája a Hyalomma kullancsok feltűnése. Ezek a kullancsok nemcsak megjelenésükben térnek el több itthon megszokott fajtól. Csíkos lábukról is felismerhetők, és gazdakeresési stratégiájuk is különleges: gyorsan mozognak, aktívan kereshetik és követhetik a potenciális gazdát.
Felbukkanásukat azért is figyelik a kutatók, mert egyes Hyalomma kullancsok veszélyes kórokozók vektorai lehetnek. Az enyhülő telek és a klímaváltozás miatt az északabbra megjelenő fajok monitorozása egyre fontosabb kutatási kérdés.
Bárki segítheti a kullancskutatást
Ehhez kapcsolódik a Kullancsfigyelő, amely a citizen science, vagyis a közösségi tudomány eszközeivel vonja be a lakosságot a kutatásba. Ha valaki gyanús kullancsot talál, a megfigyelés bejelentésével, sőt megfelelő körülmények között magának a példánynak az eljuttatásával is segítheti a kutatók munkáját.
Külön program indult állattartóknak is, hiszen a Hyalomma kifejlett egyedeinek fontos gazdái lehetnek a nagy testű patások. Így többek között lovakról származó kullancsok vizsgálata is értékes információt adhat a kutatóknak.
Még télen sem vagyunk egyedül
Az adásból az is kiderül, hogy a kullancsszezon fogalma nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Az enyhébb téli időszakokban olyan fajok is mutathatnak aktivitást, amelyeket inkább tavasszal és ősszel várnánk. Magyarországon ráadásul télen aktív kullancsfaj is előfordul.
Miként kerülnek kórokozók a kullancsokba? Mi történik a laborban a begyűjtött példányokkal? Tényleg ránk ugranak a fákról? És tulajdonképpen miért van szükség kullancsokra a természetben? Ezekre a kérdésekre is választ keresünk a Kullancsfigyelő című Science Podcast adásban.