A nemzetközi tudományos közösségben jelentős figyelem övezi az évente frissülő Stanford–Elsevier adatbázist, amely egységes bibliometriai mutatók segítségével vizsgálja a kutatók publikációs munkásságának tudományos hatását nemzetközi szinten. A 2026-os kiadásban is számos, az ELTE Természettudományi Karához kötődő kutató kapott helyet, a fizikától és kémiától a biológián és földtudományokon át a matematikáig.
A köznyelvben gyakran „Stanford-listaként” vagy a „világ top 2 százalékos kutatói” listájaként emlegetett összeállítás valójában egy tudománymetriai adatbázis, hivatalos elnevezése Updated science-wide author databases of standardized citation indicators. Az adatbázist John P. A. Ioannidis és munkatársai állítják össze, a számítások pedig az Elsevier Scopus adatbázisának adataira épülnek.
A lista jelentőségét elsősorban az adja, hogy nem pusztán a publikációk vagy az idézetek számát veszi figyelembe. Egy összetett idézettségi mutatót alkalmaznak, az ún. CiteScore-t (c-score), amely egy összefoglaló képet kíván adni az adott kutatóról és több bibliometriai tényezőt egyesít: vizsgálja többek között az idézettséget, a h-indexet, a társszerzőség hatását, valamint azt is, hogy a kutató milyen szerzői pozícióban jegyzi az idézett közleményeket.
A kutatókat 22 nagy tudományterület és 174 szakterület szerint sorolják be.
Ez azért különösen jelentős, mert az idézési szokások jelentősen eltérhetnek például a fizika, a matematika vagy az élettudományok különböző területein. A publikált adatbázisba azok kerülnek be, akik összesített c-score-juk alapján a legjobb 100 000 kutató között vannak, vagy saját szakterületükön a felső 2 százalékba tartoznak.
Az adatbázis kétféle időbeli nézőpontot is kínál: külön mutatja a teljes kutatói életpályára vonatkozó, illetve az egy adott év idézettségi hatását tükröző adatokat. A 2026-os kiadás egyéves mutatói a 2025-ben kapott idézetekre épülnek.
Az ELTE Természettudományi Karához kötődő kutatók számos szakterületet képviselnek, a fizikától, kémiától és anyagtudománytól a biológián és bioinformatikán át a matematikáig és földtudományokig.
Az adatbázisban megtalálható többek között a következő ELTE-s kötődésű kutatók a természettudományok területéről:
Bérdy János – gyógyszer- és biomolekuláris kémia
Böröczky Károly – matematika
Csabai István – csillagászat és asztrofizika
Csanád Máté – mag- és részecskefizika
Császár Ákos – matematika
Császár Attila – kémiai fizika
Cserti József – alkalmazott fizika
Dosztányi Zsuzsanna – fejlődésbiológia
Endrődi Gergely – mag- és részecskefizika
Fogarasi Géza – kémiai fizika
Frank András – számításelmélet és matematika
Furtenbacher Tibor – kémiai fizika
Gácsi Márta – viselkedéstudomány
Gombor Tamás – mag- és részecskefizika
Groma István – anyagtudomány
Gubicza Jenő – anyagtudomány
Horváth Ferenc – geokémia és geofizika
Horváth Gábor – fizika
Hudecz Ferenc – biofizika
Inzelt György – energetika
Ivády Viktor – alkalmazott fizika
Juhász Gábor – fejlődésbiológia
Kubinyi Enikő – viselkedéstudomány
Láng Győző – energetika
Lendvai János – anyagtudomány
Lőrincz András – mesterséges intelligencia és képfeldolgozás
Micsonai András – biokémia és molekuláris biológia
Miklósi Ádám – viselkedéstudomány
Molnár-Perl Ibolya – analitikai kémia
Ősi Attila – paleontológia
Podani János – ökológia
Pongrácz Péter – viselkedéstudomány
Pozsgay Balázs – mag- és részecskefizika
Révész Ádám – anyagtudomány
Sárközy András – matematika
Singh Tej – anyagtudomány
Sólyom Jenő – alkalmazott fizika
Szalay Péter – kémiai fizika
Szathmáry Eörs – evolúcióbiológia
Szenes György – alkalmazott fizika
Tél Tamás – folyadékok és plazmák fizikája
Tihanyi Norbert – mesterséges intelligencia és képfeldolgozás
Turányi Tamás – energetika
Trócsányi Zoltán - elméleti fizika
Vellai Tibor – genetika
Vicsek Tamás – folyadékok és plazmák fizikája
Weisz Ferenc – matematika
Wigner Jenő – alkalmazott fizika
Fontos sajátosság, hogy az adatbázisban már elhunyt kutatók neve is szerepelhet. Az összeállítás nem kizárólag az adott évben aktív kutatókat veszi számba, hanem a publikált tudományos munkák idézettségi hatását vizsgálja. Egy jelentős tudományos eredményre a szerző halála után évekkel vagy akár évtizedekkel később is rendszeresen hivatkozhatnak más kutatók. A tudományos életmű hatása tehát nem ér véget a kutató aktív pályájának lezárultával: a publikációk továbbra is részei a tudományos kommunikációnak, idézeteket kaphatnak, és hatással lehetnek egy-egy szakterület fejlődésére. Ezért található meg az ELTE-s adatok között például Császár Ákos és Wigner Jenő neve is.
A Karhoz kötődő, nemzetközileg érzékelhető tudományos hatás több nagy tudományterületen is jelen van. Az adatbázisban megjelenő területek között megtalálható többek között az asztrofizika, a részecskefizika, az alkalmazott fizika, az anyagtudomány, a kémiai fizika, a biokémia és molekuláris biológia, a bioinformatika, a fejlődésbiológia, az ökológia, a paleontológia és a matematika is.
A Stanford–Elsevier lista jelentősége abban rejlik, hogy egységes módszertannal teszi láthatóvá, milyen idézettségi hatást érnek el a kutatók saját tudományterületükön. A készítők maguk is hangsúlyozzák, hogy a bibliometriai mutatóknak vannak korlátaik, ezért azokat körültekintően kell értelmezni.