Az ELTE TTK kutatóinak közreműködésével eddig példa nélküli részletességgel tárták fel egy rendkívül távoli rádiógalaxis belső szerkezetét, új betekintést nyújtva abba, hogyan formálódtak a legelső óriásgalaxisok és galaxishalmazok az Univerzum korai időszakában.

Az ELTE Csillagászati Tanszék kutatója, Gabányi Krisztina Éva vezetésével az ELTE csillagászai is részt vettek annak a nemzetközi kutatócsoportnak a munkájában, amely eddig példa nélküli részletességgel vizsgálta meg egy rendkívül távoli rádiógalaxis belső szerkezetét. A TGSS J1530+1049 elnevezésű objektum olyan messze található, hogy a belőle érkező sugárzás – beleértve a látható fényt és a rádiótartományba eső jeleket – több mint 12 milliárd évig utazott, mire elérte a Földet. A kutatók számára ezek az extrém távoli objektumok kulcsfontosságúak, mert segítségükkel megérthető, hogyan kezdtek el kialakulni a galaxishalmazok és a legelső óriásgalaxisok a korai Univerzumban.

A kutatók a világ legérzékenyebb rádióinterferométerei közé tartozó Európai VLBI Hálózatot (EVN) és az angliai e-

MERLIN rádiótávcső-rendszert használták, hogy rendkívül finom szögfelbontással figyelhessék meg a galaxis rádiósugárzását. A rádióméréseket végző csoportot Gabányi Krisztina Éva irányította, aki az ELTE Csillagászati Tanszéken kívül a HUN-REN–ELTE Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoportban is tevékenykedik, valamint a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkáját is segíti. Az eredményeket összevetették a James Webb-űrtávcső (JWST) infravörös tartományban végzett megfigyeléseivel, amelyek a galaxis környezetében lévő ionizált gázt térképezték fel.

1.ábra: A TGSS J1530+1049 rádiógalaxis és környezete. *

A nagy felbontású rádióképek azt mutatják, hogy a TGSS J1530+1049 viszonylag kicsi, körülbelül 17 ezer fényév átmérőjű rádiószerkezettel rendelkezik, ami arra utal, hogy a galaxis aktív magja kozmikus értelemben még fiatal. Érdekes módon a rádiósugárzó tartomány és a JWST-vel megfigyelt gázeloszlás közel hasonló, észak–déli irányban elnyúlt elhelyezkedésű, de ez utóbbi jóval nagyobb kiterjedésű, közel 75 ezer fényév méretű. 

2.ábra: A JWST képei TGSS J1530+1049 rádióforráshoz kapcsolódó galaxisegyüttesről. *

Az észlelt gázmozgások arra utalnak, hogy a fekete lyukból kiinduló anyagkilövellések (rádiónyalábok) közvetlen kölcsönhatásban állnak a környező gázfelhőkkel. Emellett további öt galaxist sikerült azonosítani a JWST képein ebben a néhány tízezer fényév méretű régióban, amelyek a következő pár milliárd év során várhatóan összeolvadnak, feltehetően egy óriás elliptikus galaxissá fejlődve.

A több milliárd évvel ezelőtti folyamatok feltárásával a kutatók egyre közelebb jutnak ahhoz, hogy feltárják az Univerzum legkorábbi galaxisainak születését és fejlődését.

_____________________________________________________________________

A JWST-vel és a rádióinterferométer-hálózatokkal végzett mérések eredményeit bemutató szakcikkek az Open Journal of Astrophysics (Saxena et al., 2026) és az Astronomy and Astrophysics (Gabányi et al., 2026) tudományos folyóiratokban jelentek meg.

A kutatást bemutató magyar nyelvű ismeretterjesztő cikk az urvilag.hu weboldalon az alábbi linken érhető el. 
 

* Képleírások:

1.ábra: A fehér és narancs kontúrok rendre az 1,5 és 5 GHz-es rádióintenzitást jelölik. A színskála az ionizált hidrogén eloszlását, a türkiz kontúrok az infravörös sugárzást mutatják. A két kereszt a kompakt rádiósugárzó komponensek helyét, a feliratok Saxena et al. (2026) által azonosított, optikai és infravörös tartományban sugárzó területek pozícióit jelölik. Bal oldalt alul a méretskála látható, a szakasz hossza kb. 7200 fényévnek felel meg. (Forrás: Gabányi et al., 2026)

2. ábra: A bal oldali kép, amely a NIRCam műszerrel gyűjtött adatokból készült, legalább hat galaxist ábrázol, egymáshoz szoros közelségben. Jobbra, a NIRCam és NIRSpec műszerek adatain alapuló képen a galaxisok mellett feltűnnek még nagy, gyorsan mozgó gázcsomók is (kék színnel). A rádiósugárzó tartomány, benne a szupernagy tömegű fekete lyukkal, az ellipszissel jelölt területen található. (Kép: NASA / ESA / CSA / Saxena et al., 2026)

Borítókép: A Nagy-Britanniában működő e-MERLIN hálózat legérzékenyebb tagja, a 76 m átmérőjű Lovell-rádióteleszkóp Jodrell Bankben. (Forrás: University of Manchester / Anthony Holloway)

A kutatást a HUN-REN, valamint az NKFIH kiválósági pályázat (TKP2021-NKTA-64) támogatta.