A gerinces lelőhelyek szedimentológiai vizsgálata során olyan kérések megválaszolására törekszünk, mint például;  Milyen környezet lehetet az a terület ahol az egykori élőlények élhettek? Milyen folyamatok hozhatták létre az értékes csontdúsulásokat a lelőhelyen? Milyen rétegek megkutatása indokolt a területen folytatott ásatások során? A kérdésekre a területen feltáruló üledékes kőzetek szemcseméret változásainak, rétegtelepüléséi viszonyainak és más szedimentológiai szerkezeteinek tanulmányozásával lehet válaszokat adni. A lelőhely pontos szedimentológiai vizsgálata során üledékföldtani szelvényeket veszünk fel, mely vertikális szelvényben mutatja az egymásra települő rétegek időbeli változását.

Kadić Ottokár 1909-1915 között egy igen gazdag, dinoszaurusz maradványokat is tartalmazó leletanyagot gyűjtött be Vălioara (Románia, Hátszegi-medence) környékéről. Ezek a maradványok jelenleg nem használhatók tágabb értelemben vett paleoökológiai vizsgálatokra, mivel (valószínűleg a II. Világháborút követő időszak során) a különböző gyűjtőpontokból származó leletek sajnálatos módon összekeveredtek. A csontok ritkaföldfém összetételének meghatározásával azonban lehetőség nyílik lelőhelyek szerinti elkülönítésükre és így a paleoökológiai vizsgálatok elvégzésére. A kutatómunka során felkeressük és szedimentológiai szempontból dokumentáljuk a Kadić által megkutatott lelőhelyeket, emellett azokból új gyűjtéseket végzünk. Ezután geokémiai elemzések segítségével meghatározzuk az újonnan begyűjtött csontok ritkaföldfém összetételét, melyet összevetünk a korábbi gyűjtésekből származó maradványokkal. A geokémiai összetételükben mutatkozó hasonlóságok lehetővé teszik, hogy a gyűjteményi anyagokat lelőhelyenként csoportosítsuk és ezzel lehetővé tegyük a több növényevő dinoszaurusz, valamint az Allodaposuchus krokodil holotípusát is tartalmazó leletanyag újszerű őslénytani vizsgálatát.

A csontok fosszilizációja során átkristályosodó bioapatit a vele kapcsolatba kerülő fluidumokból ritkaföldfémeket épít be és az adott csontanyagra jellemző ritkaföldfém összetétel rögzíti a csont korai eltemetődése során uralkodó geokémiai viszonyokat. A fosszilis csontok nyomelem összetételének vizsgálatával tehát lehetőség nyílik az összekeveredett – különböző környezetekből vagy korokból származó − leletanyagok elkülönítésére.

A tafonómiai vizsgálatok során arra törekszünk, hogy minél behatóbb ismereteket szerezzünk egy adott fosszília „sorsáról” az állat vagy növény elpusztulása és a maradvány megtalálása közötti időszakból. Elsősorban az iharkúti gerinces lelőhelyen igyekszünk feltárni azon folyamatoka, melyek közrejátszódtak a gazdag iharkúti leletanyag felhalmozódásban. A tafonómiai vizsgálatok magukban foglalják az adott felhalmozódási környezet (pl. tó, folyómeder, tengerpart tb.) pontos üledékföldtani megismerését, a fosszilizációs folyamatok modellezését valamint a feltárt leletanyag statisztikai kiértékelést. Ezen vizsgálatok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy következtetéseket tudjunk levonni az egykori területet benépesítő állatok gyakoriságáról és eloszlásáról, hiszen az ásatásokon feltárt maradványok csak egy igen kicsiny részletét mutatják az egykori területet benépesítő állat- és növényvilágnak.