A kozmológiai reionizáció korszaka az univerzum utolsó nagy fázisátalakulása volt. A korai csillagok, a kvazárok és más nagyenergiás források hatalmas ionizált régiókat, Strömgren gömböket hozhattak létre maguk körül, melyek idővel megsokasodtak, átfedtek és teljesen kitöltötték a galaxisközi teret.

A NANOGrav Collaboration Pulsar Timing Array kísérletével igazolta a sztochasztikus gravitációs hullám háttér jelenlétét, melynek egyik lehetségek forrása a szupernagy tömegű fekete lyuk kettősök összeolvadása. Feltételezve, hogy a szuper nagytömegű fekete lyuk kettősök a galaxisok összeolvadásaiban keletkeznek, melyek fényes kvazáraktivitást is kiváltanak, a kvazárok megfigyelt eloszlásfüggvénye alapján becsülhető a gravitációs hullámháttér.