Régóta ismert, hogy sok fehérje képes úgynevezett folyadék-folyadék fázisszeparációt létrehozni (LLPS), amely során a kialakuló fehérjecseppek elválnak a környező vizes fázistól. E jelenség általános biológiai jelentősége csak az utóbbi időben kapott nagyobb figyelmet, mivel kiderült, hogy számos összetett biológiai folyamatban is fontos szerepet játszik. Ráadásul az LLPS, a kompartmentalizáció egy hatékony módszerének tűnik, ami még hangsúlyosabbá teszi szerepét az alacsonyabb rendű szervezetekben, mint például a baktériumok, mivel ezek nem rendelkeznek a térbeli elkülönülést szolgáló belső membránrendszerekkel. Az E. coli egyszálú DNS-kötő fehérjéről (EcSSB) nemrégiben mutatta ki kutatócsoportunk, hogy képes LLPS-t képezni, és feltételezésünk szerint ez a képesség jelentős adaptív előnyöket biztosíthat a baktériumsejtek számára. Ha ez a kutatásaink során bebizonyosodik, az felveti annak lehetőségét, hogy az LLPS és/vagy az SSB-k és kölcsönhatási hálózatuk alkalmas lehet antibakteriális szerek szubcelluláris célzására. Ezt a lehetőséget erősíti az a tény, hogy a magasabb rendű szervezetekben (például az emberben) található hasonló fehérjék a bakteriális fehérjéktől nagyon eltérő fázisszeparációs hajlamot mutatnak. A fázisszeparált kondenzátumok ráadásul nagy koncentrációban tartalmaznak fehérjéket, és könnyen elválaszthatóak a környező vizes fázistól, ami lehetőséget adhat egy technológiai hasznosításra is a különböző makromolekulák előállítása és tisztítása során.