Egy pozitív, mosolygós hölgy lép fel a pódiumra, vidám, nyárt idéző ruhában. A bemutatása sem egyszerű, hiszen annyi minden igaz rá egy személyben, ELTE alumna, örök ELTE-s, a CEU professzora, asztrofizikus, nemzetközileg elismert klímaszakértő, alelnöke a Klímavédelmi Kormányközi Testületnek (IPCC), Béke Nobel-díjas, 7 gyerekes anya. Egy olyan kutató, aki az ELTE-n megalapozott tudását nemzetközi szinten elért komoly sikerekké formálta. Motiváló kutatónő, aki el tudja hitetni a közönség soraiban ülő fiatalokkal, hogy 10-20 év múlva ők is hatással lehetnek a világra.
Ürge-Vorsatz Diána az ELTE rektorának, Darázs Lénárdnak a meghívására érkezett, hogy az ELTE Alumni által elindított ELTE-Sikerek előadás-sorozatának vendégeként mutassa be életútját, karrierjének fontos állomásait, valamint kutatásának aktualitásait az érdeklődőknek. Ahogy azonban a rektor köszöntőjében kiemelte, ez az előadás túlmutat egy alumni előadás keretein, hiszen célja az is, hogy hozzájáruljon az ELTE Fenntarthatósági Zászlóshajó Program szakmai tartalmához. Ez a program az új egyetemvezetői ciklus egyik kiemelt kezdeményezéseként tudatos, intézményi szintű fenntarthatósági átmenet elindítására törekszik egyetemünkön, kapcsolódva az ENSZ fenntarthatósági céljaihoz. A program vezetője Mádlné Dr. Szőnyi Judit általános ügyekért felelős rektorhelyettes, aki nem csak mint érdeklődő vett részt az előadáson, de közös szakmai múlt is fűzi az előadóhoz.
Ürge-Vorsatz Diána rögtön kiemelte, örül, hogy az ELTE egyik zászlóshajó programjának éppen a fenntarthatóságot választotta. Véleménye szerint nem könnyű kilépni a hagyományos diszciplinákból az interdiszciplinaritás világába, ezek a programok viszont lehetőséget adnak a különböző tudományterületeknek az együttműködésre. Előadásában később többször is kiemelte, nem elég egy technológiai megoldás, vagy egy-egy modell, a problémát sokkal komplexebben kell nézni, és ehhez tudományterületek összefogására van szükség a természettudományoktól a társadalomtudományokig, vagy akár a művészetekig.
Az este keretében megtartott „Energiaátmenet és éghajlatváltozás” című előadása nagyon aktuális és fontos kérdéseket érintett, amiket a jelen világpolitikai és gazdasági helyzetben még égetőbbnek érezhetünk. Az előadó felidézte, hogy a 2015-ös párizsi megállapodás egy világtörténelmi jelentőségű esemény volt, és nemcsak azért, mert egy tető alá hozott 120 államfőt, hanem azért is, mert egy olyan ritka pillanat volt, amikor a politika megelőzte a tudományt egy olyan éghajlatvédelmi cél kitűzésével, aminek elérésében sokan nem bíztak. Aztán elkezdődtek az elemzések, amelyek megmutatták, van rá lehetőség, de a megoldás nem egyszerű, hiszen az emberi eredetű globális felmelegedés korlátozásához a kumulatív CO₂-kibocsátások komoly korlátozása szükséges, amihez legalább a nettó nulla CO₂-kibocsátást kell elérni.
A következő évtizedekben jó tendenciák indultak el a világban a fosszilis energiahordozók kiváltására, a probléma az, hogy az alternatív energiaforrások használata csupán az egyre növekvő energiaigényünk többletét képes kiváltani, míg a fosszilis energiahordozók felhasználása változatlanul magas. Éppen ezért lenne fontos, hogy az energiaátmenet kérdésénél ne csak a kínálati, de a keresleti oldalt is vizsgáljuk. És ez utóbbi üzenetet az előadó többször is nyomatékosan kiemelte, hozzátéve azt is, hogy nem kell olyan megoldásokra gondolni, amelyek drasztikusan vetnék vissza az életminőségünket.
Ürge-Vorsatz Diána kissé viccesen rámutatott, a kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő, ahogy nem azért nem járunk ma már szekérrel, mert a szekérkészítők céhe aggódott, hogy munkakörök szűnnek meg, így a fosszilis energiahordozók használatának sem azért kell, hogy vége legyen, mert elfogynak. Hozzátette, technológiai változásokra sokszor volt példa a történelem során.
Az IPCC 2022-es jelentésének azonban van egy fontos üzenete: többet kevesebből, ami annyit jelent, nagyon fontos lenne az energia- és az anyagigényünk csökkentése is, hiszen ijesztő látni, mekkora mértéket ért el a mesterséges anyagok aránya a világban. Ahogy az is megdöbbentő, hogy sok évtizednyi innováció után, az 1970-es évek óta, nem tudunk kevesebb nyersanyagot használni egy egységnyi GDP előállításához. Pozitív példaként említette azonban az előadás, hogy az EU-ban 2008-tól 2024-ig fokozatosan csökkent az elektromos áram fogyasztása úgy, hogy a népesség és a GDP is nőtt. Vissza lehet tehát fogni úgy is a fogyasztást, hogy a jóllét nem csökken.
Ürge-Vorsatz Diána megjegyezte, tudja, hogy sokan rögtön az AI-ra mutatnak, ha a problémák okát keressük, és az AI valóban fogyaszt energiát, de messze nem akkora arányért felelős, mint sokan gondolják. Kiemelte, a különböző forgatókönyvek rávilágítanak, mekkora különbségek lehetnek a mesterséges intelligencia jövőbeli energiaigényében, tehát valóban nagyon fontos figyelni erre. Ahogy azzal is foglalkozni kell, hogy hogyan lehet az AI nyújtotta lehetőségeket jobban, hatékonyabban kihasználni, hogyan lehet az adatvagyonnal megfelelően gazdálkodni és hogy hogyan lehet az AI-t felhasználni az energiahatékonyságra való törekvésben. Az előadó ezek miatt tartja nagyon pozitívnak, hogy az ELTE a fenntarthatóság mellett a mesterséges intelligencia kutatását tűzte ki másik zászlóshajó programjának. Rámutatott, hogy az ELTE-hez, vagy a CEU-hoz hasonló egyetemeken remek feltételek adottak a tudományterületek és generációk együttműködésére, amelyekből új megoldások születhetnek.
Egyetemi éveit felidézve elmesélte, hogy a generációk együttműködése már az ő idejében számos pozitív változáshoz vezetett. Asztrofizikusként végzett, de akkoriban még nem volt igazán jelen az interdiszciplináris szemlélet se Magyarországon, de még az általa oly áhított célként lebegő Oxfordban sem volt környezettudományi képzés. Álmaival és érdeklődésével azonban így sem maradt egyedül, hiszen a fizikus generációkat elindító, világhíres Marx György professzor támogatta a fiatal lány lelkesedését a környezetfizika iránt. Megvitatta vele a nemzetközi tárgyalások tapasztalatait, és vele együtt dolgozta ki a környezetfizika első államvizsga tematikáját. A fiatal kutató a doktori képzést azonban olyan helyen akarta elvégezni, ahol már jobban jelen van az interdiszciplinaritás, így került a Berkeley-re, ahol a környezettudományi doktori képzésben szerezte meg a PhD-ját.
Az álma azonban mindig is Oxford volt, ahol egyszer fel is ajánlottak neki egy intézetvezetői pozíciót. Élete egyik legnehezebb döntése volt, hogy azt visszautasította, mert úgy érezte, amellett nem tudna elegendő időt tölteni 7 gyermekével. Ürge-Vorsatz Diána itt szeretett volna a hölgy hallgatókhoz szólni. Kiemelte, hogy Magyarország egy olyan hely, ahol meg lehet valósítani egy kutatói karriert a gyermeknevelés mellett, pedig ez nincs mindenhol így, de ő biztatja a fiatalokat, hogy ne mondjanak le a hivatásukról azért, mert családot is szeretnének. Ő az élő bizonyíték rá, hogy működik a kettő, persze ehhez fontos egy támogató partner is (aki Ürge-Vorsatz Diána esetében a szintén ELTE Alumnus férje, Ürge László vegyész.)
Ürge-Vorsatz Diána előadásának egyik különlegessége, hogy bár drasztikus tényekkel szembesíti a hallgatókat, mégis pozitív és bizakodó. Kutatásainak középpontjában mindig azok a megoldások állnak, amelyek nem csak a klímavédelmet szolgálják, de egyben az emberi jóllétet is figyelembe veszik. Olyan javaslatokat szeretne találni, amiket nem azért használnak az emberek, mert kötelező, hanem mert ők is érzik, hogy az életük jobb lesz tőle.