Az ELTE Természettudományi Kar Könyvtára egy különleges tudománytörténeti dokumentummal gazdagodott: a Fejér Lipót matematikus, az ELTE Matematikai Intézet egykori igazgatója által aláírt kéziratot személyesen adta át egykori hallgatónk és későbbi óraadónk, Almár Iván csillagász Szabó Noéminek, a kari könyvtár vezetőjének. Az átadás nemcsak egy értékes dokumentum gyűjteménybe kerülése volt, hanem egy olyan személyes pillanat is, amely felidézi a magyar matematika világhírű korszakának emlékét és azokat a kiemelkedő tudósokat, akik az egyetem történetét formálták.
Az ELTE Természettudományi Kar Könyvtára egy különleges, személyes hangulatú tudománytörténeti emlékkel gazdagodott. Almár Iván csillagász és űrkutató, a kar egykori matematika–fizika szakos hallgatója egy olyan dokumentumot adományozott a könyvtárnak, amelyet Fejér Lipót írt alá. A kézirat hamarosan méltó helyére kerül: a könyvtár falán, Fejér Lipót portréja mellett kap helyet, így az érdeklődők számára szabadon megtekinthető lesz. A dokumentum így nemcsak egy tárgy marad, hanem a kar mindennapi terében jelenlévő emlékeztető arra, hogy milyen tudományos hagyományokból építkezik az egyetem.
Almár Iván a Fejér Lipót által aláírt elismerő okirattal, amelyet hallgatói oktatói munkájáért kapott.
Almár Iván maga is ennek a hagyománynak a része. 1954-ben végzett az ELTE matematika–fizika szakán, majd a magyar űrkutatás egyik meghatározó alakjává vált. Pályája során csillagászként indult, később a műholdak megfigyelésének megszervezésében, a felsőlégkör kutatásában, majd az űrkutatás és a földön kívüli intelligencia keresésének területén ért el jelentős eredményeket. A hazai űrkutatás egyik megteremtőjeként tartják számon, és tudományos, valamint ismeretterjesztő munkássága révén generációk számára tette közelebb a világűr kutatását. Munkásságát feleségével, Illés Erzsébet csillagásszal együtt alakította, aki maga is úttörő szerepet játszott a magyar csillagászatban, többek között az elsők között alkalmazva számítógépes módszereket kutatásaiban.
A matematika nagyjai
A most átadott dokumentum azonban nem csupán egy kiemelkedő tudós életútjához kapcsolódik, hanem ahhoz a korszakhoz is, amikor az ELTE-n egymás mellett tanítottak a magyar matematika legnagyobb alakjai. Fejér Lipót, az ELTE Matematikai Intézet egykori igazgatója, akinek aláírása a kéziraton szerepel, a modern matematikai analízis egyik megújítója volt, különösen a Fourier-sorok elméletében végzett munkája révén. Mellette ugyanebben a szellemi közegben dolgozott Riesz Frigyes, a funkcionálanalízis egyik megalapítója, aki a modern matematika egyik alapvető szemléletét alakította ki. Ehhez a körhöz tartoztak olyan kiemelkedő professzorok is, mint Turán Pál vagy Rényi Alfréd – nem véletlen, hogy ma a Lágymányosi Campus több terme is az ő nevüket viseli.
Fejér Lipót, az ELTE Matematikai Intézetének egykori igazgatója által aláírt elismerő okirat, amelyet Almár Iván hallgatói oktatói munkájáért kapott.
Almár Iván visszaemlékezése szerint ezek az évek egyszerre voltak nehezek és inspirálóak. Az 1950 körüli időszak politikai és intézményi átalakulásokkal járt, sok volt a hallgató, kevés az oktató, és új képzési formák – például a demonstrátori rendszer – is ekkor alakultak ki. A most átadott dokumentum maga is ehhez a korszakhoz kapcsolódik: tanúsága szerint Almár Iván hallgatóként kiemelkedő munkát végzett az alsóbb évesek oktatásában, és ezért Fejér Lipóttól igazgatói elismerésben részesült. Mindez jól példázza, hogy a hallgatók már ekkor aktívan bekapcsolódtak az oktatásba, és felelősséget vállaltak társaik támogatásában. Mégis, a tanítás színvonala és a tanárok egyéni karaktere meghatározó élményt jelentett a hallgatók számára.
Almár Iván felidézte, milyen volt a „nagy elődöktől” tanulni. Elmondása szerint az oktatók nagyon különbözőek voltak: voltak, akik előadásmódjukkal ragadták magukkal a hallgatóságot, és voltak, akik inkább hagyományosabban, saját jegyzeteikhez ragaszkodva tanítottak.
Fejér Lipótra például mint rendkívül kedves, emberséges professzorra emlékezik, akinek egyik gyakran idézett, félig tréfás mondata így szólt: „édes fiam, tanuljál, mert én egyszer majdnem megbuktattam valakit.” A történet szerint valójában soha nem buktatott meg senkit, és inkább a hallgatók bátorítására törekedett, különösen pályája végén.
Más tanárok másféle élményt adtak: volt, aki szó szerint a saját könyvét olvasta fel az előadáson, miközben egy tanársegéd írta a táblára a képleteket, míg mások – mint például Hajós György – szinte színházi élménnyé tették az órákat. Almár Iván külön felidézi, hogy Hajós három hallgatót vizsgáztatott egyszerre, és közben mindannyiuk megoldását párhuzamosan követte, ami a diákok számára lenyűgöző élmény volt.
Az ilyen élmények mellett az is fontos volt, hogy egyes professzorok személyesen figyeltek a hallgatókra. Előfordult, hogy egy kiemelkedő diákot kiválasztottak demonstrátornak, gyakorlatvezetésre, így nemcsak tanultak, hanem részt is vettek az oktatásban. Az, hogy már hallgatóként bevonták őket a tanításba, nemcsak az oktatás működését segítette, hanem a tudományos utánpótlás neveléséhez is hozzájárult: ezek az élmények sokakat arra ösztönöztek, hogy később maguk is kutatói, oktatói pályát válasszanak. Ez a fajta közvetlen kapcsolat és szakmai bizalom tehát nemcsak egy-egy félévre szólt, hanem hosszú távon is hatott a pályaválasztásra. Így volt ez Almár Iván esetében is, aki a demonstrátori tapasztalatok után végül tudományos pályát választott, és a magyar csillagászat, illetve űrkutatás meghatározó alakjává vált.
Matematika és csillagászat
Almár Iván szakmai pályája szorosan kötődött a hazai csillagászati és űrkutatási intézményrendszerhez. Diplomája megszerzése után az MTA Csillagászati Kutatóintézetében kezdett dolgozni, ahol hosszú évtizedeken át folytatott kutatómunkát, majd később vezetői és szervezői feladatokat is ellátott. A hetvenes években tíz éven keresztül a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium alapító vezetőjeként tevékenykedett, ezt követően visszatért az intézetbe, ahol igazgatóhelyettesként, majd tudományos tanácsadóként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Tudományos pályája mellett az ELTE-hez is tartós kapcsolat fűzte: több éven át óraadóként oktatott, elsősorban a „Bevezetés az asztronautikába” című tárgy keretében, ezzel közvetlenül is hozzájárulva az egyetemi csillagászati és űrkutatási képzéshez, valamint a hallgatók szakmai fejlődéséhez.
Almár Iván édesapja portréjával. Almár György (1895–1974) építészmérnök, iparművész, festő és grafikus volt, aki a két világháború közötti modern lakáskultúra és belsőépítészet egyik képviselőjeként dolgozott, később pedig festőművészként is jelentős életművet hozott létre.
A dokumentumot az ELTE TTK képviseletében Szabó Noémi könyvtárvezető vette át. A Kari Könyvtár új dokumentuma egy apró, mégis beszédes tárgy, amely a mindennapok részévé válva segít felidézni azt az időszakot, amikor ezek a nagy nevek nemcsak könyvek lapjain léteztek, hanem élő tanárok voltak, akik hallgatók generációit formálták.
A Fejér Lipót portréja mellé kerülő kézirat így nem csupán kiállított tárgy lesz, hanem egy olyan történet része, amelyben a hallgatók, oktatók és kutatók egymásra épülő munkája rajzolja ki az ELTE több százéves tudományos hagyományát.