Az ELTE Kémiai Intézetének kutatói új módszert dolgoztak ki, amely megbízhatóbbá teszi a fehérjealapú gyógyszerek összehasonlítását. Az eljárás csökkenti a vizsgálatok bizonytalanságát, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyógyszerellenőrzés pontosabb, a betegek számára pedig biztonságosabb legyen.

Az ELTE Kémiai Intézetének kutatói, köztük Lénárt Péter, Tóth Gergely és Schlosser Gitta által jegyzett, Deterministic Acceptance Limits for Statistical Equivalence Testing in Hydrogen/Deuterium Exchange Mass Spectrometry című tanulmány olyan új adatkiértékelési megközelítést mutat be, amely megbízhatóbbá teheti a fehérjealapú gyógyszerek összehasonlító vizsgálatát. A közlemény a Journal of the American Society for Mass Spectrometry folyóiratban jelent meg.

A fehérjealapú gyógyszerek esetében nem elég azt tudni, hogy egy készítmény „nagyjából hasonlít” a másikra. Ezeknek az anyagoknak a hatását és biztonságosságát alapvetően meghatározza a molekulák pontos térbeli szerkezete, ezért a fejlesztés és az engedélyezés során különösen fontos, hogy a vizsgálatok egyértelmű, következetes eredményt adjanak. A kutatás éppen ebben hoz előrelépést: egy olyan kiértékelési eljárást kínál, amely a gyógyszerhatósági elvárások szempontjából is ideálisabb lehet. 

A vizsgálatokhoz a kutatók egy korszerű analitikai módszert, a hidrogén–deutérium csere tömegspektrometriát (HDX–MS) használták. Ezt a technikát széles körben alkalmazzák fehérjék magasabb rendű szerkezetének jellemzésére, vagyis annak feltárására, hogy egy fehérje hogyan rendeződik három dimenzióban. Ez azért fontos, mert két, papíron hasonló gyógyszer között a finom szerkezeti eltérések is jelentősek lehetnek. A kutatás célja nem egyszerűen különbségek kimutatása volt, hanem annak megbízható eldöntése, hogy két minta valóban kellően hasonló-e egymáshoz. 

A módszer egyik legfontosabb üzenete egyszerűen megfogalmazva az, hogy ugyanabból az adatból mindig ugyanazt az eredményt kell kapni. Az új eljárással egy összetett HDX–MS adathalmaz bármennyi alkalommal újraértékelhető, és mindig azonos eredményt szolgáltat. Ez különösen fontos olyan területen, ahol a vizsgálatok eredményei később a gyógyszerfejlesztésben, a minőségbiztosításban vagy akár a hatósági összehasonlító értékelésben is szerepet kaphatnak. A cél az volt, hogy a hasonlóság vizsgálata ne csak következetesebb, hanem egyben felelősebb is legyen, vagyis kisebb kockázattal engedje át a valóban egyenértékű mintákat, és megbízhatóbban szűrje ki a nem megfelelőeket. Ez a megközelítés hozzájárulhat a betegkockázat csökkentéséhez. 

A kidolgozott eljárást a kutatók három engedélyezett infliximab-bioszimiláris készítmény, valamint egy referencia monoklonális antitest mintáján tesztelték. Az új értékelési stratégia helyesen sorolta be az egyenértékű és nem egyenértékű mintákat, ezért jól alkalmazhatónak bizonyult szabályozási célú összehasonlító vizsgálatokban. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a módszer nem pusztán elméleti statisztikai fejlesztés, hanem olyan eszköz lehet, amely a gyógyszerek megbízhatóbb ellenőrzését szolgálja.

Az eredmény jelentősége abban áll, hogy egy összetett, laikus szemmel kevéssé látványos módszertani fejlesztést fordít le kézzelfogható előnnyé: pontosabb, következetesebb és szigorúbb ellenőrzési lehetőséget nyújt a fehérjealapú gyógyszerek vizsgálatához. Az ilyen fejlesztések ritkábban kerülnek reflektorfénybe, mint egy új gyógyszerjelölt vagy egy látványos laboreredmény, mégis kulcsszerepet játszanak abban, hogy a kutatási eredményekből megbízható, biztonságosan értékelhető készítmények születhessenek. A kutatás éppen ebben a háttérben zajló, de nagy hatású folyamatban jelent előrelépést.

A szerzők a tanulmányban bemutatott algoritmust nyilvánosan is elérhetővé tették, így az más kutatók számára is hozzáférhető, és a jövőbeni vizsgálatokban széles körben alkalmazható.

Képünk illusztráció.