A neurodegeneratív betegségek okainak azonosítását és gyógymódjuk keresését az idegszövet elhelyezkedése, összetettsége és a humánspecifikus vizsgálatok kivitelezhetősége erősen megnehezíti. A gyógyszerkutatási folyamatban az eredmények jobb transzlálhatóságának érdekében mindenképpen célszerű a preklinikai humánspecifikus modellek alkalmazása. A releváns humán sejttípusok in vitro felhasználása ugyanis lehetővé teszi a neurodegeneratív kórképek olyan aspektusainak elemzését is, amelyeket betegeken vagy állatmodelleken nem lehet vizsgálni. Ezek a modern, őssejt-alapú (iPSC based) platformok számos kulcsfontosságú előnnyel rendelkeznek a hagyományos állati modellekkel szemben. Az előnyök mellett azonban számos technológiai nehézség még megoldásra vár, így pl. az indukált pluripotens őssejtekből agykérgi identitású emberi neuronok előállítására használt eljárásokban nehézkes a jól meghatározott és fiziológiailag homogén neuronpopulációk kialakítása. További limitáció, hogy ezeket a tesztrendszereket általában kétdimenziós (2D) monolayer sejtkultúraként alkalmazzák, így a sejtdiverzitás és konnektivitás, valamint a szöveti fejlődés tekintetében elmaradnak a humán agyszövetre jellemző, jellegzetes és nagyfokú interkonnektív 3D környezettől.