Dr. Apáti Ágota csoportjában (HUN-REN, TTK, EI), Prof. Réthelyi Jánossal együtműködésben végzett kutatásaim során schizofrén páciensek perifériás vérmintáiból előállított, indukált pluripotens őssejteken vizsgálom a betegséggel összefüggésbe hozható egyes mutációk sejtfiziológiai hatását. Vizsgálataink fókuszában olyan de novo mutációk szerepelnek, ameleket különböző GWAS tanulmányok már összefüggésbe hoztak a schizofréniával (KHSRP, LRRC7, KIR2DL1 és ZMYND11). Sejtvonalainkon az egyes patogén mutációk a celluláris ROS-szintre, a mitokondriális hálózat integritására, a sejtek növekedési és túlélési képességére, differenciációs kapacitásukra, nyúlvénynövekedési sajátosságaira, valamint génexpressziós sajátosságaira gyakorolt hatásait vizsgáljuk.

Az egyszálú DNS kötő fehérjék az eukarióta és prokarióta szervezetek egyaránt előforduló, rendkívül konzervatív fehérjecsaládot alkotnak, amely proteincsaládna a humán/emlős genomban 3 ortológja ismert: a mitokondriális mtSSB, valamint az elsősorban nukleáris funkcióiról ismert SSB1 és SSB2 fehérjék. E fehérjék széleskörű szerepet töltenek be a genomi integritás megóvásában, szerepük a replikációs villa stabilizálásától kezdve a transzkripción, a homológ rekombináción és a legkülönbözőbb hibajavítási folyamatokion át krúciális. Az SSB1  szorosan köthető egy speciális, az oxidatív stresszel összefüggésbe hozhaó DNS károsodás, a guanin nukleotidok oxidációjával keletkező 8-oxoguanin jelentette hiba javításához. Ezzel az ismert funkcióval összefüggésben kutatócsoportunk Dr. Kovács Mihály vezetésével kimutatta, hogy a humán SSB1 (cisztein aminosavmaradékainak köszönhetően) szenzitív különböző oxidatív ágensekre.

Kutatásaim során a humán SSB1 szubcelluláris lokalizációjának változásait vizsgálom különböző oxidáló haású stresszorok jelenlétében HELA, HEK és HFF1 sejtvonalakon.

Kutatócsoportunk eddigi eredményei fényében az egyszállú DNS-kötő fehérjék (SSB) igen ősi és konzervált fehérje szupercsaládjában mind egyes bakteriális, mind az ismert humán ortológok gyenge másodrendű kölcsönhatások révén képesek (folyadékfázisban maradva) cseppszerű szeparáltumokat alkotni. E folyadék-folyadék fázisszeparációs (LLPS) tulajdonságukra vonatkozóan in vitro és in vivo adatok is rendelkezésünkre állnak. A humán SSB1-es fehérje esetében, amelynek ezeddig kizárólag nukleáris funkciót tulajdonítottak, bizonyos stresszorok hatására citoszólikus feldúsulást és megfigyeltünk. Sejttenyészeteken végzett kísérleteink során igazoltuk, hogy a citoszólikus hSSB1 granulumok az un. stresszgranulumoknak felelnek meg, amely képletek az mRNS háztartás szabályozásában töltenek be, eddig kevéssé ismert szerepet. Érdeklőséünk fókuszában a következő kérdések állank: