Vizsgálataink során a kutyák szeparációs viselkedését a széleskörűen alkalmazott kérdőíves módszereket viselkedéstesztekkel és akusztikai analízissel kombináltuk, mely lehetőséget nyújt arra, hogy objektív módon azonosítsuk azokat az egyedeket, amelyeknél az átélt stressz kóros mértéket ölt. Az új, a kutyák által átélt lehetséges érzelmi állapotokra koncentráló szemléletmódunk segítségével magyarázható, hogy a probléma miért jár eltérő tünetekkel az egyes egyedeknél. Sőt, annak kialakulásában szerepet játszó genetikai és környezeti rizikófaktorokat is azonosítottunk, mint a fajtacsoport vagy a gazdával való kapcsolat.

A kutyák testtudatát körüljáró kísérletsorozatunk révén bizonyítottuk, hogy valóban képesek megérteni a testük és a környezet közötti kapcsolatot különböző típusú problémamegoldási helyzetekben. Eredményeink alátámasztják az általunk kidolgozott új keretrendszert a nem humán fajok önreprezentációs képességeire vonatkozóan. Melyben az önreprezentációt mint egy sor összetevőből álló kognitív képességek halmazát vizsgáljuk, amelyek szelekciós nyomásra alakulhatnak ki az evolúció során

A kötődés evolúciós vonatkozásait  közvetlenül szürke farkasokon (Canis lupus) vizsgáltam, amely során leírtuk, hogy annak bizonyos elemeit a kutyákhoz hasonlóan mutatják a gondozójuk irányába, alátámasztva, hogy az ember irányába mutatott kötődésre való hajlam már a kutya domesztikációjának nagyon korai szakaszában elkezdhetett kialakulni, abból is fakadóan, hogy valószínűsíthetően erős szelekciós nyomás is volt rá. A kutyánál megjelenő kötődés univerzalitását jól alátámasztja a fajtacsoportokat vizsgáló kutatásunk is, ahol nem találtunk különbséget a csoportok kötődési mintázatában.