Kutatásaim során az endolizoszomális rendszer pányvázó faktoraival kölcsönható fehérjék azonosítását, valamint a pányvázó komplexek SNARE specificitásának meghatározását tűztem ki célul. A pányvázó faktorok fontos szereplői a vezikulafúziós eseményeknek, mivel közel pozicionálják a donor és az akceptor membránokat, így felgyorsítják a fúziót, mely folyamatot a SNARE komplexek összeépülése tesz teljessé. A CORVET korai endoszomális pányvázó faktor, míg a HOPS a késői endoszómák közötti és az autofagoszóma-lizoszóma fúziót mediálja. A két hat alegységes komplex négy "core" alegysége azonos, köztük a Vps33 alegység is, mely a SNARE kötésért felelős. A humán Vps33-mal kölcsönható SNARE-ket , valamint a komplexek specifikus alegységeivel kölcsönható fehérjéket "Proximity labeling" technikával határozzuk meg. Ezt követően megvizsgáljuk, hogy az azonosított korai-, késői endoszomális, és autofagoszomális SNARE-k mely teljes komplexekhez képesek kötődni (HOPS vagy CORVET); ha mindkettőhöz, akkor van-e különbség a kötődés erősségében? Emellett a két komplex közötti egyensúlyt is kívánom vizsgálni HEK293 sejtek felhasználásával: az egyik komplex-specifikus alegységet túltermelve meghatározom a további alegységek, illetve a teljes komplexek sejten belüli mennyiségét. Az endoszómális transzport mechanizmusok szigorú kontroll alatt állnak, defektusaik az általuk szállított anyagok hibás felhalmozódását okozhatják, a folyamatban részt vevő fehérjék mutációja súlyos neurodegeneratív betegségek kialakulásához vezethet. Eredményeink elősegíthetik az endoszomális transzport folyamatok, és a pányvázó faktorok működésének részletesebb megismerését.